2013. április 6., szombat

Tavaszi olvasnivalók



Itt a tavasz megint, vadulnak a hormonok, zsonganak az emberek, én pedig újra kivesézéshez értem, egy kölcsön, egy ajándék, és egy régebbi könyv fog bemutatkozni általam. Változatosan jön egy kissé bizarr, nyomasztó és szép regény, egy abszurd,nevettető könyv, és végezetül egy tini romantikus-kissé másképpen.

1. A kölcsönkönyv:
Ransom Riggs- Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (Kossuth kiadó)


A könyvet 2011-ben adták nálunk ki, és újra virágkorát éli, kezdenek rátalálni az emberek. Valamilyen okból kifolyólag a gyerekkönyvek közé kerül (holott korántsem az!) a boltokban, a borítón bájos és nyomasztó kislány alakja mintha lebegne a föld fölött, és üres tekintettel mered az olvasóra. Az én fájdalmam ,hogy a szerző utólag felhívja a figyelmet,hogy egy-két képet a Képszerkesztővel kezelésbe is vett, főleg a borítót, ez máris megmagyarázza a kép furcsaságát.


Főhősünk Jacob még kiskorában hallott először a nagyapjától egy szigeten levő házról, ahol olyan gyerekek éltek, akik különlegesek voltak, de nem úgy, ahogy az ember elsőre gondolná. A kislány, aki könnyedén a levegőbe repül, a fiú, aki sziklatömböket lendített a magasba, egy másik fiú, akinek csak a ruháit lehet látni, mert láthatatlan... Egy távoli szigeten, egy nagy-nagy házban, ahova a szörnyek sosem juthattak be, és egy bölcs,vén madár vigyázza őket. Évekkel később beüt a tragédia, ami után Jacob elhatározza, hogy megtalálja a szigetet, és a gyerekeket, akik a háború alatt úgy tűnik, menedékre találtak. A nyomok Wales-be vezetnek, ahol hajdanán a nagyapja is a gyerekkorát töltötte a házban, most várja, szinte hívogatja a fiút, hogy felfedezze a sötét titkait.


Nos, a kötet fő atmoszférája a rengeteg régi fénykép, amelyek megbújtak a lapok között. Egyik sem túl szokványos kép, és kicsit sem hasonlítanak az akkori divatos, bájos gyerekek fotóira. Elsőre talán nyomasztónak tűnnek, azonban mégis ez okozza a könyv vonzalmát, és szinte tapinthatóvá válik maga a ház is, és a körülötte lengedező rejtélyek sokasága. Bevallom, direkt húztam,hogy ne azonnal olvassam el a könyvet, így kínlódva, de két napig rágcsáltam a sorokat, szokásom, ha egy könyv nagyon tetszik, akkor a lehető legtovább húzni az utolsó oldal előttig. Akadnak benne érdekes pontok, és bizony, mivel a ház a Második Világháborúban adott otthont a gyerekeknek, bizony fognak akadni nem túl rózsás részek, mindazonáltal, nem nevezném a könyvet brutálisnak, de nem is raknám oda a gyerekkönyvekhez.



Ebből kifolyólag rengeteg dolgot nem értenének, inkább a 16 éven felüli korosztálynak javasolnám, akinek van fogalma arról, milyen volt nagyjából a '40-es évek, és kicsit bele is tud merülni a sziget nem high-tech hangulatába. A szereplőket tekintve örülök, hogy rendelkeznek sajátos indíttatásokkal, bár a könyv alatt Jacob, mint főszereplő, egyszerre tűnik nekem nagyon gyereknek, és felnőttnek is, 16 éves létére. Benne van az átmenetben, éretten gondolkodik, bár érzelmileg nem annyira felnőtt,mint elsőre látszik (legalábbis szerintem), mint, ahogy képes belátni az alapvető társadalmi különbségi problémákat, de már korántsem olyan naiv, hogy megbízzon akárkiben a könyv vége felé. Nemrégiben találtam rá a hírre, hogy a már bestseller-regény adaptációja készülőben van, (végre egy olyan könyv, ami kiérdemelte a best-sellert, nem úgy,mint a többi hányadék ponyva-izé, amibe olyan szinten nem fektettek erőt, hogy az ember már megsajnálja a papírt,amire nyomtatták) és nem más lesz a rendező, mint Tim Burton! Én bizakodó vagyok, mert rendezőként zseniális, és remélhetőleg sikerül kihozni a könyv hangulatát, elkerülve a "gyerekfilm" ZS- kategóriát, és talán elmúlik a szerencsétlen korszaka (tekintve az utóbbi filmjeit, nem sikerültek igazán nyereségesre- A Frankenweenie csak a reklámozás miatt bukott be), drukkoljunk neki! Helena Bonham Cartert megnézném, mint Vándorsólyom kisasszonyt :)
Aki szereti a kissé hátborzongató könyveket, azok imádni fogják. Nekem mindig a The Romanovs zenekar Fever Pitch című dala jut róla eszembe róla.

Értékelés: 10 / 10

2. Az ajándék: 
Dolák-Saly Róbert- Madáretető (Európa könyvkiadó)



Ki emlékszik a magyar abszurd humor fénykorára? Aki nem, azt éjszaka levadászom, és a fejébe töltetem három képernyőn keresztül, de még a lábkörmét is kifestem. Kékre.
A Laár Pour L'art változó összetevőjű társulat jelenleg egyik vad tagja Dolák-Saly Róbert á l á Anti bácsi, á lá Naftalin Ernő, á lá Leopold, á lá Boborján, és még lehetne sorolni. Szögezzük le az elején: Dolák úr idióta. De a legjobb értelemben. Az Agyatlantisz előzménye, a Madáretető néhány, az idegenek által megtalált újságféle egybekötve, amiből próbálják kihámozni az emberiségről ezt-azt. Már pedig a hirtelen hírességből, képregényből, Winnettou-ból, pornó nem-nézési tanácsokból bőven akad, első olvasásra úgy tűnhet,hogy ez nem egy normális ember műve. Mert nem is az! A szerkesztése zseniálisan rakja össze a régi-új poénokat, amelyikből sok a tv-t, rádiót is megjárta, a cinikus anti-önfényezés pedig felteszi az i-re a pontot. Csak tudni kell követni, és garantáltak a más kevésbé szürke, felhős napok. Valljuk be, néha rá is fér az emberre. Mellesleg Edgar Allan Poe is ajánlja. 

Értékelés: 9/10

3. A régi könyv:
Tony Hurley- Szellemlány 



A könyvre véletlenül akadtam rá, a 16. születésnapomon, és egyből beleszerettem a borítóba.
Kemény borítós, egyedi, domborított megoldással, és a sziluett a borítót felnyitva megmutatja a mi kis Szellemlányunkat. Maga a kivitelezés gyönyörű, a kötet esztétikáját az illusztrációk adják, és az ezüstös lapszélek, kissé hosszúkás, egyedi formájú könyv. Lássuk a történetet!
(Elnézést, spoilerveszély következik)
Vegyünk egy átlag tini romantikus filmet, kicsit kavarjunk bele, tegyünk át néhány szereplőt, és kész a sztori. És ez nem vicc.
Hol volt, hol nem volt, egy kissé csendes lány Charlotte, akit soha, senki sem vett észre, és magányos volt (klisé-csengő: 1...csing!). Utolsó gimnazista évét eldöntötte, hogy másképp csinálja (csing!) mint a többit, hogy meghódítsa szíve választottját, aki nem más, mint az iskola szépfiúja (csing!) Damen, aki az idegesítő és önző Petulával jár, aki a pompomlányok (csing!) szilikonhercegnője, szigorúan két utánfutó talpnyalóval (csing! Csing!). Az utolsó év első napja sajnos nem gy alakul, ahogy Charlotte tervezte,a maga szerencsétlen módján félrenyel, és összeesik. Amikor felébred, rá kell jönnie, hogy bizony meghalt, és ez még csak a kezdete lesz a dolognak. Felbukkan egy másik lány Pam, aki kedves segítőkész lévén megnyugtatja erről,hogy nincs ezzel semmi gond (csing!) , magával viszi a többi szellemdiák közé, akik szintén tanulnak, mint az élők, csak az épület egy másik szárnyában, fizika helyett az elmúlást tanulnak.


A feladat adott: megtalálni a saját befejezetlen ügyét, és még rendbe tenni  a dolgot. Csak,hogy a még mindig Damen után áhítozó Charlotte hajthatatlan, aki képtelen belátni,hogy sosem lehet az övé a fiú. Persze, amikor egyszer követi a fiút, véletlenül összefut Petula húgával Scarlet-el, aki a szöges ellentéte a nővérének (csing!), és mellesleg húdenagyongót. Ráadásul látja Charlotte szellemét (csing!) Ezt úgy kell érteni,hogy a család iszonyatosan gazdag, ennek ellenére Scarlet első részletes leírásából az ember inkább ízlésficamosnak nézné (Piros neccharisnya balettcipővel?!).
Természetesen ugyanaz a történet-vonulat, hogy minden élő és holt dolognak meg kell történnie az iskolabálig, különben lőttek mindennek, ahogy ez a filmekben lenni szokott. Egyszer olvasható a könyv, amit sajnálok, hogy sok karakter nem lett eléggé kidolgozva, Charlotte-ról pedig csak ezt-azt lehetett megtudni. Ott van Prudance, az '50-es évekből, mint egy másik szellem, aki ahogy szokás, egyből gyűlölni kezdi Charlotte-ot.  (csing!)De nem derül ki,hogy miért! A háttérsztorija később, de ez nem indokol semmit, csak simán utál mindenkit, és kész. Sosem tudjuk meg, miért lett két olyan különböző Scarlet és Petula, mi történt Charlotte szüleivel, Damen hogy a fenébe kezdett járni Petulával, honnan került elő a halott Charlotte laptopja, miért tudja kezelni egy szellem az elektromos dolgokat, mi a fenének játszik időnként az iskolai zenekar nyálas dalokat, és Marilyn Mansont egyszerre, és így tovább, és így tovább.


Persze akadnak szép részek élvezhetően megírtak, ahogy a ház szobáit leírja, a magától virágszirmokat hullató tapéták, a régi tanterem, az oktatófilm a szellemeknek.
Mindazonáltal akit ez nem riasztott el, vagy van tizenéves goth-dark irányba vonuló álmodozó lányismerőse, bátran lapozza fel, ajándékba pedig egészen találó tud lenni.

Értékelés: 6/10

Nagynehezen végére értem a cikkemnek, most így több szabadidővel felzárkózom magamhoz, érik már egy cikk egy nagy-nagy körömlakk-mustáról is (most van egy erősen nagy akció kezdete), addig is szépességes estét!

Yarr!