2013. szeptember 13., péntek

Ku'ttúra kéremszépen! avagy tessék olvasni

Ahoy!

Visszatértem egy hosszabb szünetről, rengeteg mindennel találkoztam és történt velem, kis kitekintőként válogattam a hűséges olvasnivalók csapatából, amit tukmálós vidéki néni módjára meg is osztok, kulturálódás címszó alatt:


Egy különc srác feljegyzései

Előszeretettel fetrengenek az újságok a "modern Zabhegyező"-nek nevezni a művet, egyes szempontokból igaza van: főszereplőnk nem csinál semmi különöset,csak éli az életét, a maga kis nebáncsvirág módján, ismerkedik a kamaszkor minden bájával, miközben egy képzelt barátnak leveleket irkál, így kapjuk meg a könyvünket. Az új kiadás nem túl kreatív, konkrétan a plakátot látjuk borító formájában, az első gondolatom az volt,hogy mindenkinek olyan kegyetlenül sima az arca. Főleg a Patrick-ot alakító Ezra Millernek nőiesebb az arca,mint Emma Watsonnak. Vissza a történethez! Charlie elkerül a gimibe, ahol megismerkedik Partick-el és Sammel, akik mostohatestvérek, szépen belekerül a maga fura módján a társasági életbe, közben felbukkan (többek között) kis barátunk érzékenységének oka is, egy elbujtatott családi tragédia személyében.
Spoiler következik. 
Amit nem értettem, hogy mi a büdös kiflicsücsöknek kerül akkora feneke annak,hogy Charlie nővérét egyszer pofon vágták, miközben mást meg megerőszakoltak, és úgy lett elsimítgatva, hogy "nem hinne neki senki mert járnak". Ráadásul a dologban az ironikus is,hogy a lehetetlenül viselkedő lány az arconcsapás után kicsit magához tért, és sokkal kedvesebb lett a barátjával. Erőszak ellenes létemre Charlie hisztérikus nővére lett a következő azon könyvszereplők listáján, akiket egyszer szeretnék én is megütni. Rögtön Mr. Collins és Mrs. Bennett után.
Spoiler vége.


Furcsa volt visszaolvasni/nézni a '90-es évek hangulatát, hiszen alig volt negyed százada sem, a könyvben jobban átjött a hangulat, vizuálisan szerencsére a rémisztő hajakat és válltöméseket hanyagolták. A hírhedté vált mondat, amit Charlie tanára mond, miután kipattan a nővére ügye épphogy nem sikerült jól fordítani, a film (ami után készült a friss kiadású könyv) viszont pontosan adta vissza:

" Azt a szerelmet viszonozzuk, amiről azt hisszük,hogy megérdemeljük. "
Érdemes gondolkodni ezen.

Értékelés: 8/10 A filmet is ajánlom, a lényeges mondatnál (fent) nem esett jól az elfordítás.



Eliza Rose
1600-as évek, London. Eliza egy kicsiny faluból érezett a fővárosba,hogy felkutassa apját, és visszaengedtesse magát házukba, ahonnan a mostohája kiebrudalta őt. Azonban a tűzvész után nem olyan könnyű elboldogulni, a lány szinte azonnal bajba kerül, onnan pedig nincs megállás, egyik esemény követi a másikat, a Clink börtöntől a színházon át a királyi udvarig, Eliza mindenhol megfordul. Ellenségeket, barátokat is szerez, a legjobbat Nell Gwyn kurtizán személyében. Izgalmas, hangulatos könyv, pozitívuma,hogy főszereplőnk nem adja alá, mindenkit megszégyenítő tartással vészel át mindent, holott nem egyszer tűnik mások szemében könnyű prédának.
Az írónő, Mary Hooper több könyve jó sikereket ért el, ezt valamiért nem lett annyira felkapva, habár jobb eséllyel lesöpörné a könyvesboltok mostani irodalmi szemét kínálatát.
A könyvet régen kaptam, időnként újraolvasom, szerintem leginkább a talpraesettebb, kalandvágyóbb hölgyek fogják kedvelni.

Értékelés: 10/10



Éjszakai Cirkusz

Korábban is szóba került a könyv, akkor még olvasás alatti státuszban volt  itt .
Lássuk csak... Annyit fűznék hozzá az előző dicséret-hadjáratomhoz, hogy volt miért körberajongani a könyvet, és nagyon remélem,hogy megmenekül a filmes adaptációtól mert minden bestsellerből kell egy film, ugye, ez pedig a teljes tönkretétele lenne a dolognak, olyan szinten igényli a részletes látvány bemutatását, ami talán az Operaház Fantomja és a két új Sherlock Holmes összköltségvetése lehetne. Aki teheti, olvassa el, mert tényleg zseniális, vígan legeltetheti a képzeletét az apróságokon, maga a könyv is gyönyörű, érdemes beszerezni, mert így lesz igazán varázslatos.

Értékelés: 10 /10



Tükör és füst

Neil Gaiman! És újabb novelláskötet, ezúttal a sajátja. Aki még nem találkozott az íróval, ő a modern fantasy egyik képviselője, a Sandman című képregény szerzőjeként debütált. Az első történetek nagyon jók voltak, a vége felé átváltott kicsit unalmasabb, hosszabb történetekké, és fáj kimondani, némelyik csalódás volt nekem, egy-kettőbe érthetetlenül beletaposták a szexualitást, oda nem illő részeket, egy különösen értelmetlennek tűnt, hogy miképpen minősül fantasy-nak. A fantasy nem csak kardozós-cicis varázslónénis történet lehet, ezt Gaiman remekül alátámasztja, inkább mondanám különlegesnek a történeteit.
A két kedvencem a Troll hídja és a Lovagkor volt, aki nekiveselkedne a könyvnek, ezt a kettőt mindenképpen ajánlom.

Értékelés: 6/10

Vészbanyák
Szívemre téve a kezemet Tolkien után a fantasy sorrendben Terry Pratchett következik. A saját univerzumában létezik a Korongvilág, ahol a legtöbb regény eseménye játszódik, több minisorozatban, ez a boszorkányos szál egyik kötete. A Vészbanyák konkrétan Macbeth-paródia, amibe három boszorkányunk belecsöpög, mondván néha-néha érdemes besegíteni. Wiharvész Anyó, Ogg nagyi, és újdonsült társuk Margrat egy királygyilkosság után segít megszöktetni a trónörököst, csak,hogy ez véletlenül sem lesz olyan egyszerű, főleg ha évek múlva Lancre pici királyságának elhunyt királya nem akarna eszeveszetten bosszút állni, a trónörökös nem akarna vándorszínész lenni, és a Nagyi macskája a vén Hobó nem okozna némi rendhagyó galibát...
Pratchett leírásai, a világot igazán jól megfűszerezi a lehetetlen szereplőkkel, köztük a legzseniálisabb Halál, akiről valaha is olvastam. De tényleg.
Akinek fűlik a foga a csavarossághoz, trollokhoz,boszorkányokhoz, meg nem értett városőrökhöz, a garázda macskákhoz, intelligens bolondokhoz, az imádni fogja a könyveket.

Értékelés: 10/10


Macbeth
A klasszikus Shakespeare-darab, amire egy reprint kiadásban bukkantam rá. Nem részletezném, röviden annyi lenne a lényeg,hogy Macbeth skót főnemes felesége rábeszélésére megöli a királyt, azonban a bűntudat nagy úr...

Értékelés: 9/10




Vámpírcsókok
Kínomban már belekóstoltam a ponyva könyvekbe is, hátha akad egy-két jót súroló vámpíros történet, aztán szánom-bánom végül pdf-ben szereztem meg a könyvet. Ha tehetem inkább megvenném, de mivel a legtöbb könyv ami engem érdekel, nem elérhető, ezért az e-verzióhoz folyamodtam. Hát.
A Libri oldalán a könyv oldalszáma 202, azonban a pdf megnyitása után rájöttem,hogy itt a sorköz, és szennylapok adta a könyv majdnem felét(!), rettenetes 97 oldalt tartalmazott. Nem vicc, ennyi az egész könyv, semmi sincs levágva belőle.
Figyelem, kliséáradat következik:
Egy kisvárosban unatkozik Raven a 16 éves alternatív leányzó, amikor a városba költözik egy titokzatos család, ráadásul a régi, elhagyatott villába. Elkezdődnek a fura pletykák, amik felpiszkálják a lány képzeletét, aki kiskora óta rajong a vámpírokért, megvillan a fejében, hogy talán az európai család az lehet, amiért oly régóta vágyakozik. És amikor találkozik a fiukkal Alexander Sterlinggel, Raven egyre több jelt kezd el felfedezni, ami csak ezt támasztja alá...
Az alaptörténet érdekes, bár nem túl kreatív, az egészet végig lehet vezetni: Ravent randira hívják, NYILVÁN Erdélyből jött a család, és nem mutatkoznak nappal NYILVÁN fura komornyikjuk van akcentussal, a fiú szuperszexi, tanult, NYILVÁN nem eszik, iszik semmit, és NYILVÁN nem a szokásos találkozik+ a könyv vége előtt kitör a csalódás+ kibékülés tematikát követi, lapos "fordulatokkal". A többi szereplő elenyészően haszontalan, mintha egy szappanopera-generátorral dolgozott volna a szerző.
Alexander először álrejtélyes, közben érzékeny, az egyetlen pozitívum, hogy Raven nem teljesen sablonkarakter, hanem végre egy karakán tinilány: kezdésként porig alázza az iskola bunkó fiúját, kicsit duzzog, amiért belekényszerül egy ideig az egyáltalán nem elfogadó irodai munkába (habár hátul dolgozik, és amerikai, kész vicc,hogy mindenét le kell cserélnie magán...), beszól, visszaszól, megvédi a barátnőjét. Ami nekem teljesen gallyra vágta ezt a 97 oldalt, az a WITCH-könyveket súroló, 11-12 évesek szövegértésére készült nyelvezet, nem muszáj szépirodalmat alkotni, de kérem, erőltesse meg magát, aki írónak meri magát nevezni, ráadásul hivatásosnak. Lehet angolul más lenne a véleményem, viszont ez a fordítás... Brrr.
Ami eléggé kiakasztó volt,hogy nem felejtette megemlíteni 5 oldalanként, hogy mennyire góóóóótikus (a goth nem jól sikerült fordítása, csak nem lehetne utánanézni annak,amivel dolgozik az ember?!) Raven, és a pasikája is mennyire szipi-szupi gáútikus. Ilyenkor megjelent a fejemben,hogy vajon melyik gótikus építészeti sajátosságot viselik a szereplők, a kőcsipkézett magas tornyoknál meg a vízköpőknél inkább tartottam egy kis szünetet.
Összegezve: nem túl izgalmas, de aki vágyik némi rosszul fordított agybomlasztásra, annak csak ajánlani tudom. Ellenben a belőle készült képregény elég ütős (2.kép), sokkal jobban tetszett, egyenlőre angolul található meg az internet bugyraiban.Így van ez a könyv folytatásával is, a kiadó úgy tűnik nem erőltette túlságosan az x-edik vámpíros könyvet.

Értékelés: 4/10 ( a fordítás rontotta le a legjobban)

Szellemlány 2: Hazatérés

Tonya Hurley könyvének a Szellemlánynak megérkezett a folytatása. Miért is? Ez is csalódás volt számomra, mintha úgy erőlködték volna elő az összes oldalt, csak mert sikere lett az első résznek.
Charlotte átkelése után egy unalmas telefonközpontban egyfajta "túlvilági vonalon" dolgozik, magányába burkolózva, egyetlen barátja Maddy a szobatársa. Az élők között Scarlet sincs túl jól: kapcsolata Damennel nem igazán virágzik,mióta a fiú egyetemre ment, amikor a nővére Petula kórházba kerül, kezébe veszi a dolgokat, és testvére nyomába ered, méghozzá nem is akármilyen módon. Nincs sok idő, és Charlotte minden segítségére szüksége van Scarletnek,hogy visszahozzák Petulát az élők sorába.
Az egész számomra nem volt igazán élvezetes, a feszültség szinte álmos lajhár módjára vánszorgott, a vége "csavar" meg már teljesen lapos lett, az előző könyvben még jó volt,hogy a szereplők amolyan mese módjára megkapták jutalmukat/büntetésüket, itt viszont már csak az maradt,hogy majdnem mindenkinek jó.
Spoiler következik: Elvinni Petulát élete báljára, miközben tudjuk,hogy nem érdemli meg, ráadásul még táplálják ezzel az öntelt viselkedését, több,mint szánalmas. Hirtelen felébredt testvéri szeretet,mi?

Értékelés: 6/10

Visszaadva szófosási kényszeremet remélem azért meghozta a kedveteket néhány könyvhöz, ha nem is az összeshez.
Szépességes napot, yarr! ~