Végre sikerült elverekedni magamat néhány plusz iskolai ember kíséretével a budai Nemzeti Galériába, újfent kiállításra, még szerdán. Épp itt volt az ideje. Mondanom se kell, hogy a Várnegyed még így is gyönyörű, hogy felújítás alatt áll imitt-amott, a Ferenczy-kiállításra kissé körülményes volt bejutni, főképp ezért.
Találtam régi fotókat amiket még én csináltam a várban,még így is gyönyörű, hogy felújítások mennek különböző szegletekben.
A rajztanárunkat kérdezgettem,hogy mégis miféle stílusúak az épületek (mert eléggé vegyesfelvágott az egész várnegyed) konkrétan a Mátyás-templomtól elkezdve az utolsó kávézóteraszig minden neo-szecessziós-reneszánsz- gót, és még lehet sorolni. A szobrok egyértelműen barokk jelenségek, a falak halovány színei időtlenné teszik az egészet, és még inkább közelít bennem a felszín felé a Regina Persona (Hercegnő-görcs) .
Aznapra kicsit kibontakozhatnékom támadt, és az új táskapajtásomat vittem magammal, ami egy régi gyerekeknek készült bőröndke egy újrafestett változata (maaajd lesznek fotók is), amit nagy meglepetésemre mindenki agyondicsért. Ez, egy Lip Service ruha, és a festett bakancsom (igazából azért, mert attól féltem,hogy széjjelfagyok a várban, de szerencsére nem így lett) lett a választásom a szerdai napra. Mire kiértünk a kiállításról, addigra plusz fokok teremtek a hegytetőre, és még a nap is kisütött, úgyhogy gumicukorevés, egyéb kajálás és fotózás ment pulcsiban, mindenki kabát nélkül rohangált. Mondjuk a suliban játszódó 2x2 emberes "szerelmi szenvedés" folytatódott, mint eddig, azt leszámítva egész jó hangulatban telt a nap.
Búcsúzóul egy utolsó kép:
Addig is, jó hétvégét mindenkinek! ~ :)
Legközelebb: Kreatív-görcs: Dark Designer-táska, á lá Poe bácsi uzsonnája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése