2012. február 13., hétfő

Véres-csokis nyalánkságos Valentin

Újra szépességes estét mindenkinek!




Holnapra meg is érkezik a sok ember által gyűlölt, vagy éppen várva várt Szerelmesek napja.  Én pedig a tavalyhoz és azelőttiekhez képest pozitívabban állok hozzá.
Habár az iskolai élet nem túl fényes, azért valami mégis tartja bennem a lelket, igaz, az tanév eleji pozitív felfogás kicsikét visszaesett.

Mindenesetre újraélem régi mániáimat, ebből a fantasy-viktoriánus vonal erős többséget foglal el (kocka-viccel: 100% fantasy tömören, a fennmaradó 40% pedig minden más) sőt, egy még veszedelmesebb dolog is felütötte a fejét. Ez pedig az egyik külön szindrómám a Hercegnő-görcs (Regina Persona) ami kastélyok, hercegek, és egyéb tényezők hatására bukkan fel, aminek tünetei kissé ijesztőek lehetnek a külvilág számára.   Ezt képes tovább fokozni, ha az ember leánya egy kastélyban tölti a hétvégéjét. Ráadásul ötlethullámot kapva lehet nyáladzani körbe-körbe a rengeteg lenyűgöző barokk- középkori termek sokaságán, a festményeken, és a gyönyörűre felújított étkezőkön. Ehhez jár még egy szép ruha, és egy valódi herceg is. Ezt nevezem méltó pótlásnak a széjjel stresszelt szalagavatóra, amiről egyetlen normális fénykép se készült.

Holnap Valentin-nap :) Ki tudja miért, iszonyatosan be lettem zsongva még a gondolatára is, ráadásul a Hercegnő-görccsel együtt meg is jött az alkotókedvem, az első kreálmányom a brownie és a muffinformák édes-bájos randevújának eredménye, íme:


No és persze a fenti és a képen látható képeslapok, amiket egy múlt heti taknyos napon készítettem pár más társukkal együtt, de szerintem ők a legjobbak :)

Különös dolog, de a hétvégét követően megmaradt az a bizsergető érzés, amit akkor éreztem, amikor beléptem a kastély kapuján a szfinxek közé. Olyan meleg, és kellemes, mintha valami élő, lüktető varázslatba léptem volna, leírhatatlanul csodálatos. Valamiért újra és újra visszajön, amitől kedvet kapok kissé "hercegnőssé" változni a szürkés hétköznapokra. Hirtelen nem is tudom, hogy rajzoljam,fessem, vagy leírjam ezt a szépséges érzést, hiszen félő,hogy van, ami kimarad az egyik eszközön keresztül a hangulatból. Talán mese lesz belőle egy könnyed kis képpel, még nem tudom.

Olyan jó volt egy kicsit magamba szívni a történelem illatát, és ilyenkor ráébredek, hogy mégiscsak szép a világ, újra látom a hó tisztaságát, ami színében átköltözőben van az égre. Ennyi mindent ér egy kis változatosság Nekem. Holnapra kiderül, sikerült-e a mese :)

Búcsúzóul bedobom az új szerelmem képét ide:



Szépességes éjszakát minden erre tévedőnek ~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése